Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Clydesdale

a skót gazdaság egykori motorja

A népszerű, hidegvérű fajta a skóciai Clyde folyó mentén elterülő Lanarkshire térségről kapta a nevét, melynek régi neve Clydesdale volt. A főként nehézigásként hasznosított fajta tenyésztése 1720 környékén kezdődött, amikor Hamilton hercege és egy parasztgazda, John Paterson a nagy tömegű, helyi kancákat flamand hidegvérű ménekkel kezdte fedeztetni. Az egyesületi keretek között folyó tenyésztés 1877-ben indult. Az újonnan kialakult fajtát shire mének keresztezésével nemesítették. A clydesdale először Skóciában, majd a Brit-szigetek egészén, később pedig a teljes brit gyarmatbirodalomban elterjedt. A fajtát a 18.-19. században a mezőgazdaságban, valamint a szénkereskedelmet kiszolgáló szállítmányozásban is hasznosították. Glasgow és vidékének szinte teljes szénellátása a clydesdale vonóerején, szívósságán és munkakészségén nyugodott. A clydesdale vérmérsékletéhez képest igen aktív, akciós mozgású ló. Az akciós mozgás ennél a fajtánál nem azt jelenti, mint például a hackney-nél, hogy a ló a lábait az előreirányuló mozgás mellett minél magasabbra emelje. A clydesdale-nél a mozgás akciója annyit jelent, hogy a ló a lábait tisztán felemeli, és ha valaki hátulról megnéz egy egyedet mozgás közben, akkor minden patájának belsejét látnia kell, amikor a láb a levegőben van. A clydesdale ma igen népszerű. Skóciában és Új-Zélandon ez az egyetlen, használatban lévő hidegvérű, Ausztráliában pedig ez a fajta büszkélkedik a hidegvérűek között a legnagyobb egyedszámmal. A clydesdale népszerű Kanadában és az USA-ban is.

... kompaktabb, tömörebb testfelépítésű ló volt ...

A clydesdale fajtában már régóta elterjedt a mének bérbeadása egy-egy fedeztetési idényre. 1837-ben már született erről szóló írásos megegyezés is. A clydesdale az 1920-as évekig kompaktabb, tömörebb testfelépítésű ló volt, mint a ma élő, magasabb és valamivel atletikusabb egyedek.

Tulajdonságai

Vérmérséklet: hidegvérű

Marmagasság bottal: 163-182 cm, egyes mének még magasabbak

Szín: pej, fekete, sárga, szürke, sok jeggyel

Felépítés: nagy fej és fülek, közepes hosszúságú nyak és átlagos mar, kompakt, erős, rövid test, általában csapott far

Jellemzők: élénk, nagy munkabírású, tanulékony, szívós, engedelmes és barátságos

Hasznosítás: nehézigás, újabban bemutatókon és hátas hobbilóként is

Származási hely: Nagy-Britannia, Skócia, Lanarkshire

Eredet: 18. század

Élettere: óceáni éghajlat